Turbuly Lilla: Vörös és fekete
Csehov: Sirály / Weöres Sándor Színház -
Widder Kristóf nyugtalan, mozgalmas, sőt, kissé túlmozgásos Sirálya nekünk szól, utat vesztett fiataljaiba nem nehéz belelátni a mai huszonévesek elbizonytalanodását.
Widder Kristóf nyugtalan, mozgalmas, sőt, kissé túlmozgásos Sirálya nekünk szól, utat vesztett fiataljaiba nem nehéz belelátni a mai huszonévesek elbizonytalanodását.
…mert jó együtt lenni. Talán ez a legfontosabb.
Valló Péter rendezéséből ugyanis a legkevésbé sem derül ki, miért is tűzték műsorra ezt a darabot.
… koreográfia, sokféle, állandó mozgás, rengeteg poén, a szövegben egy sereg beleírt beszólás van, mindezek egy groteszk show felé tolják el a történetet.
Kicsit olyan, mintha tanulmányi célból megfigyelnénk egy emberjelenséget. Nem ráz meg, mert ezt a Heddát nehéz lenne sajnálni.
Egyébként gyanítom (ez most egy álnaiv attitűd részemről), hogy nekünk nem a sztálini diktatúrával van (vagy nincs) különleges bajunk, hanem általában a múltunkkal.
… a rendező épp a darabépítésbe avatódik be, a szerkezetet, a formát kutatja, vizsgálja, miközben rákérdez saját szerepére is: ki ő itt ebben a történetben?
…a határozott férfi nem beszél az érzelmeiről, az alárendelt nő igazodik az elvárásokhoz.
Itt minden történés gondolat, más szóval semmi más nem történik, mint hogy a létezésről, annak értelméről és értelmetlenségéről folyik a gondolkodás.
Solness lezuhan, idővel majd a torony is ledől, de a színház felépül ezen az estén.