Mariana Alcoforado: Portugál levelek / Mozsár Műhely -

A színésznő játéka nem az apáca rejtett nőiségét, inkább a nagyon is látható érzékiségét hangsúlyozza.

Mariana Alcoforado minduntalan nekirugaszkodik, hogy a világba zihálhassa, kiálthassa, üvölthesse fájdalmát. A faképnél hagyott szerelmes reménytelenségéből és emészthetetlen, felfoghatatlan dühéből indul Földes Eszter alakítása. Vörös Róbert rendező igyekezett előkészíteni a terepet színésznője számára a kicsivel több mint egy órás szerelmi pokolhoz.

Az előjátékban Mariana önfeledten játszik szembekötősdit szerelmével, Chamilly gróffal (Almási Sándor). A hosszú ruha alól a földre hull a bugyi. A férfi játékos-férfiasan csapkodja a nő altestét. Éppen úgy, ahogyan a másikban komoly testi örömet találó párok szokták. Látszik, hogy sokszor és sokféleképpen olvadt egymásba a két verejtékező test. A nő számára a világot jelenti a budoár.

Földes Eszter / Fotók: Kállai-Tóth Anett

Két díszpárna a szobácska padlóján. Egy csizma, egy kalap. A nézőtérbe nyúló szobabelsőn érződik a férfi. Az utóbbi számára ez egy viszony volt a sok a közül, amelyet a behódolt nő, Mariana feltétlen alázata és odaadása tartott össze. A szoros testi kapcsolat megszűnésével a másik hiánya feldolgozhatatlan.

A szakítás után a tér hátsó részén elhelyezett szekrényen túl Chamilly gróf hiányos ruházatú alakja látszik. A férfi csalóka szellemalakként tér vissza egykori szerelméhez.

A portugál Bejában Mariana és Chamilly gróf szenvedélyes kapcsolata 1665-től 1667-ig tartott. Az elhagyott nő a későbbiekben öt levelet írt az egykori kedvesnek. A több nyelven megjelent, misszilis leveleket tartalmazó könyv a 17. század egyik irodalmi szenzációja lett nyelvi ereje és keresetlen őszintesége okán. A magyarul Szabó Magda fordításában olvasható kötet egyik különlegessége a költői kérdések nagy száma.

Földes a kérdéseket kiáltásként adja elő. A színésznő játéka nem az apáca rejtett nőiségét, inkább a nagyon is látható érzékiségét hangsúlyozza. Mariana apáca a klarisszáknál, de hihetetlen az életöröme.

Mariana a szünetet nem ismerő őrlődésből lassanként az őrületbe csúszik át. Eleinte teljesen újra magának akarja a grófot, később fokozatosan engedni kénytelen. Azt kiáltja a világba, hogy hívebben szolgálná a férfit bármelyik szolgájánál. Később már csak azt panaszolja, hogy nem ír hosszabban az utazásairól a férfi. Földes bátran lelép a színpadról, hogy a játéktér részéve tegye a nézőteret. Többször csak a hangját halljuk.

Az elhagyatottság tehetetlenül tomboló haragjától, a hol belenyugvó, a hol felparázsló kétségbeesés állomásain át az út a sötét éjszakába, az őrületbe vezet. Ezek Földes szerepformálásának fő szakaszai. A színésznő játéka inkább a verbalitásra épül. A nemegyszer a sírás határán egyensúlyozó hang drámai erejét a legszebben az példázza, amint szélsőséges állapotokból kell gyorsan váltania.

Klopfer Alexandra és Almási Sándor

Az állomások közötti átmenetek az izgalmasak. Ahogy a nem sokkal azelőtti, mélyen sértett, magabiztos hangból váltva, remegő hangfekvésben, könnyes szemmel latolgatja, hogy Chamilly gróf vajon más nőre is elementáris hatással van-e, vagy csakis ő, Mariana járt így. Máskor „megsebzi” a testét több helyen is, hogy aztán „igyon” a poharakba csorgatott véréből.

A Portugál levelek érzelmes előadás, de nem válik giccsessé. Marianát megpróbáltatásai és nyíltszívűsége óriássá teszik, míg Chamilly gróf nem több a porszemnél. Tudható, hogy a szerelem gyakran kegyetlen. A jó ember nem nyeri el méltó jutalmát, sőt. A Mozsár Műhely bemutatója elsősorban azoknak ajánlható, akik nemcsak a lineáris, hálásan mesélhető történetet kedvelik, hanem szívesen ismerkednek a tiszta lélek megindító fájdalmával egy tehetséges színésznő játékán keresztül.

Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Játsszák: Földes Eszter, Almási Sándor, Klopfer Alexandra.

Fordító: Szabó Magda. Tér: Vörös Róbert. Ruha: Vetlényi Alma. Fény-hang: Fazekas László, Pintér Krisztina. Rendező: Vörös Róbert.

Mozsár Műhely, 2021. október 26.