Beszélgetés az „Írta és rendezte”-sorozat újabb bemutatójáról

 Körmöczi-Kriván Péter: Odüsszeusz 2.0 – Jurányi Ház, 2021. szeptember 7.

A Líra és Logika Teátrum szcenírozott olvasószínházi sorozatának második részében Körmöczi-Kriván Péter Odüsszeusz 2.0 című darabja került színre a szerző rendezésében. Rendhagyó szórakoztatóipari egységekben jártunk már, de ilyenben, mint amilyen a darabbeli kocsma, még aligha. Itt ugyanis illusztris vendégek találkoznak. Jézus Krisztus, Elvis Presley, Odüsszeusz és Rómeó foglal helyet az asztaloknál. Körmöczi-Kriván darabja a hősök apokrif pályafutásával foglalkozik. Ebben a változatban a drámai csomópontok hiányoznak a sorsokból. A hősök mellől kiveszett a mítosz. Odüsszeusz, bár nagyon szeretne, de nem jut el a trójai háborúba. Jézust pedig nem feszítik keresztre, és így tovább. Az írott szövegről és az előadásról Szoboszlai Annamária, Hajnal Márton és Szekeres Szabolcs beszélgetett.

Szekeres Szabolcs: Az Odüsszeusz 2.0 már a folyosón elkezdődött. Itt kaptunk magától a szerző-rendezőtől egy kérdőívet. Kéretik kitölteni, mert ha nem, az előadás nem lesz érthető, mondta az alkotó. Aztán azonnal vissza is vonta az állítását. Nagyon izgalmas kezdésnek gondoltam ezt, de aztán az előadás (különösen a fentiekhez mérten) elég visszafogottra sikerült. Ez a dadaistának induló gesztus hogyan épült szerintetek az előadásba?

Czető Roland, Káli Kata / Fotók: Zalai Szilveszter

Hajnal Márton: Az Odüsszeusz 2.0 esetében a kiosztott kérdőíveket inkább ráhangolódásként használta a szerző-rendező. Így, hogy az előadás végén be sem szedték a kérdőívet, nem volt tétje ennek a fogásnak. Mindössze szójátékok történtek a kérdőívvel, de ezek nem vezettek sehova. Pedig tapasztaltam már, hogy jobban használták ezt az eszközt. A Placcc Fesztiválon a Hollow Művészcsoport ↻ʂúçʂ című produkciójának alkotói már egy héttel az előadás előtt elküldték a kérdéseiket. A válaszok alapján aztán három csoportra osztották nézőket, akik három különböző nézőpontból élvezhették az előadást.

Szoboszlai Annamária: Szerintem semmi másra nem szolgált a kérdőív, mint hogy segítsen elsütni az előadás első poénját. Az előadás felütéseként a felvételről hallható Zeusz tüsszent egyet. A nézőnek azt kell(ene) mondania – emlékezve a kérdőív egyik kérdésére –, hogy egészségedre. Szinte biztosra vettem, hogy előadás elején összegyűjtik a kérdőíveket, de ez nem történt meg. Pedig például a Milyen címet adsz az eddigi életednek kérdést jól be lehetett volna vonni az előadásba… Így azonban a kérdőív, mint felütés, súlytalan.

Szekeres Szabolcs: Mit gondoltok a színészi játékról?

Hajnal Márton: A színészeket, a felskiccelt és sokszor következetlennek tűnő szerepek dacára, alapvetően jó volt nézni, ez mindenképpen az előadás javára írandó. A karakterek csak a felszínen kapták meg a tulajdonságaikat. Több helyen úgy éreztem, hogy körvonaltalan karikatúráknál nem látunk többet, a szereplők megfoghatatlanok, ezért nem működött a humorforrásnak szánt jellemkomikum sem. Egyébként szerintem Elvis és Odüsszeusz karakterével foglalkozik legszívesebben a szerző-rendező.

Szoboszlai Annamária: Számomra zavaró volt, hogy Jézust és Lázárt egy színész, Káli Kata játszotta. Az előadáson próbababa személyesítette meg Lázárt, a feltámadott Lázárnak pedig a színésznő kölcsönözte a hangját, illetve egy baseball sapkát tett a fejére. Ezeket a jeleneteket nehezen lehetett követni.

Czető Roland, Penke Bence, Ilyés Lénárd, Káli Kata

Szekeres Szabolcs: Ilyés Lénárd sikeresen mélyítette Odüsszeusz figuráját. Az ókori világ hőse először találkozott azokkal a megfoghatatlan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül voltak jellemzők a patriarchális társadalomban a férfira. Ilyen volt például a lélek megtapasztalása, vagy a csodálatos „szeretlek” szó kimondása. Megkapó volt az, ahogyan a legyőzhetetlennek hitt, maszkulin férfi eljutott a sírásig. Egyébként miért éppen ezek a hősök találkoznak a világirodalmi kocsmában?

Hajnal Márton: Annyi közöst érzek a figurákban, hogy a próbatételeik és a szenvedéseik a klasszikus irodalomban kétségbevonhatók. Odüsszeuszt nehéz elképzelni, ahogy hazatérése után megmarad Pénelopé mellett. Jézus sorsa előre megírt végzet, Rómeónál pedig kérdéses, hogy a villámgyors szerelme Júliával hogyan alakul, ha túléli a pár az eseményeket. Az Odüsszeusz 2.0 ad magyarázatot Elvisre is, hiszen az énekesnek mindene meg volt a csúcson, mégis belehajszolta magát a gyógyszeres, elhízásos, öngyilkosságos történetbe.

Szoboszlai Annamária: A drámaszöveg hordoz egy különös logikai ellentmondást. A szöveg szerint ugyanis már kezdéskor irodalmi kocsmában vagyunk, maga az író egy bárpultot jelöl meg, mint díszletelemet. Ebbe a térbe érkeznek a szereplők, akiknek a fejében az előadás egy pontján megszületik a nagy ötlet: mi lenne, ha világirodalmi kocsmát nyitnának. Az előadás annyiban feloldja ezt az ellentmondást, hogy díszlet híján a néző nem gondolja, hogy a szereplők eleve kocsmában ülnek. Igaz, az asztalaikon egy-egy dobozos sör áll… Számomra az a kérdés, hogy ez a logikai bukfenc szándékos-e a szerző részéről.

Szekeres Szabolcs: A darab műfajmegjelölése dráma dráma nélkül. Azért gondolom istenkísértésnek ezt, mert sok szerző eljátszott ezzel a műfajjal már a 20. században is, nem is beszélve a 21. századról. Mennyiben felel meg a fenti kritériumnak a szöveg? Mennyiben más ez, mint a hasonló próbálkozások?

Czető Roland és Penke Bence

Hajnal Márton: Műfajmegjelölésként nagy csalódást okozott, mert ahogy Szabolcs is mondta, rengeteg hasonló próbálkozás volt és van. Gondoljunk csak a posztdramatikus színházra. Talán ide sorolhatjuk az analitikus drámát is, hiszen a cselekményt kiváltó esemény ebben az esetben már azelőtt lejátszódott, mielőtt felmegy a függöny. Tehát műfaji kísérletként megkésett az Odüsszeusz 2.0, vagy valami formabontóbb dramaturgiát kellett volna működtetnie a szerzőnek. Másrészről, ha a drámát úgy fogjuk fel, mint emberek közötti konfliktushelyzetet, amit meg kell oldani, akkor nagy kérdés az, hogy mennyire látunk drámát ebben a szövegben. Hiszen az „A” pontban elvesztik a „történetüket” a hősök, és volt egy „B” pont, ahol váratlanul visszakapják. De hogy a két végpont között mennyire volt karakterfejlődés vagy bármilyen ok-okozati cselekményív, nos, ez számomra erősen kérdéses. Ha pedig a drámát az emberi létezés egy szükséges részeként fogjuk fel, mint ahogy erre az előadás is céloz, kvázi stresszként, akkor utalhatunk arra, hogy a pszichológia is megkülönbözteti a teljesítményt serkentő, „kívánatos” és az azt gátló, „rossz” stresszt. Tehát valamifajta stresszre szükségünk van a kiteljesedéshez, de eléggé furcsán kezeljük Rómeót, ha az öngyilkosságához vezető drámáját is ilyen kívánatos stresszként könyveljük el…

Szoboszlai Annamária: Úgy emlékszem, valahol elhangzik az előadásban, hogy dráma mindig van, ha nincs, akkor éppen a hiánya drámai. Azért nagyon nehéz válaszolnom a feltett kérdésre, mert ez a darab nekem már olvasáskor is inkább egyetemista játéknak, megoldandó házi feladatnak tűnt. Ilyenkor ugye adva van néhány szereplő, és az írónak kell jó párbeszédeket és drámát faragnia az előre megadott motívumokból. Sajnos, nem éreztem a vállalkozás igazi komolyságát. Az Odüsszeusz 2.0 megrekedt a gyakorlat szintjén.

A beszélgetést lejegyezte, szerkesztette Szekeres Szabolcs.

2021. szeptember 16.

Líra és Logika Teátrum
Odüsszeusz 2.0 – dráma dráma nélkül (Líra és Logika Teátrum)

Szereplők Odüsszeusz: Ilyés Lénárd; Jézus: Káli Kata; Elvis/Zeusz: Penke Bence;
Rómeó: Czető Ádám.
Művészeti munkatárs: Lázár, a feltámadós próbababa. Írta és rendezte: Körmöczi-Kriván Péter.

„Írta és rendezte” – szcenírozott olvasószínházi sorozat, 2. rész

Jurányi Ház, 2021. szeptember 7.