A miliő mocsárként húzza le a szereplőket. A tétova menekülési kísérletek kudarcra ítéltetnek. Bodó rendezése elsősorban nem drámai folyamatot, hanem állapotot ábrázol.
A tea után kínált mindenmentes muffint talán egy kicsit tovább kellene sütni, de aki jót akar magának, ne hagyja ki ezt az előadást az örkényes menüből.
„…a partnerem, Dévai Balázs mozdulataiból észrevettem, hogy ahogy felemeli a kezét, én ösztönösen hátra húzódom. Vagy megriadok. Ezek apró, pici jelek. Nagyon sok nő riad meg egy-egy kézmozdulattól, és ez mellesleg fel is vázol egy párkapcsolatot.”
Nincs kiszállás az emberfeletti játékból, de a kikerülhetetlen elmúlás inkább vigasztaló most, semmint rémítő.
Friss, sodró, nekünk szóló előadás született Budaörsön, kiszabadítva a Cyranót a romantikus félálomból.
…a 2031-ben a hatodik kétharmados parlamenti FIDESZ-többség támogatását élvező Orbán-kormány a kitartó választási sikereit nagyban a hatvanpluszos volt SZDSZ-esek hülyeségének köszönheti.
…egy idő után felébredhet az igény a nézőkben megérteni, hogy egyáltalán mi történik, és az előadás nem siet ezt az igényt kielégíteni.
…a katartikus érzés, mely egy célra tartó Liliom-rendezésben magától értetődően bomlik ki az irodalmi anyagból, (számomra) elmarad.
…az egymásba áttűnő, együttesükben egységes tömböt alkotó nőalakok kavargó sokszínűsége…
Lám, nehéz olyan előadásról kritikát írni, amelyen a bíráló szándék nemigen találhat fogást – viszont sokkal jobb nézni!