„Felszabadító és felemelő munka volt”
Beszélgetés Urbán-Szabó Fannival
Mindig is vonzott a tatabányai közeg, azonban bele se mertem gondolni, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok majd pályakezdőként.
Turbuly Lilla: Vörös és fekete
Csehov: Sirály / Weöres Sándor Színház -
Widder Kristóf nyugtalan, mozgalmas, sőt, kissé túlmozgásos Sirálya nekünk szól, utat vesztett fiataljaiba nem nehéz belelátni a mai huszonévesek elbizonytalanodását.
Szekeres Szabolcs: A Szózattól a Himnuszig
Dioráma Csoport: Dioráma magyarokkal / Trafó –
…mert jó együtt lenni. Talán ez a legfontosabb.
Rendőr latexben
Beszélgetés Maróti Attilával -
Itt nem kell azzal foglalkozni, hogy ennek a rendőrnek miért van az egyenruhája alatt latex alsónadrág, miért van a körme pirosra kifestve, miért jelenik meg aztán parókában és női ruhában, miért lesz bedrogozva…
Török Ákos: Ügyeskedők és ügyetlenek
Truman Capote – Richard Greenberg: Álom luxuskivitelben / Radnóti Miklós Színház -
Valló Péter rendezéséből ugyanis a legkevésbé sem derül ki, miért is tűzték műsorra ezt a darabot.
Show must go on
Franz Kafka: A kastély / Vígszínház
… koreográfia, sokféle, állandó mozgás, rengeteg poén, a szövegben egy sereg beleírt beszólás van, mindezek egy groteszk show felé tolják el a történetet.
„Mintha a saját életem zakatolna a színpadon”
Beszélgetés Szakács Hajnalkával -
… ahogy összeálltak a felvonások, azt vettem észre, hogy zsigerileg megmozgat, ami a színpadon történik, az összes félelmemet, fájdalmamat, kérdésemet megrezgeti.
Cili van
Beszélgetés Ráckevei Annával -
Hogy valójában létezett-e Cili vagy sem, az teljesen mindegy, mert Cili van. A regényben és az előadásban is…
Turbuly Lilla: Sorsrontásból jeles
Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Katona József Színház -
Kicsit olyan, mintha tanulmányi célból megfigyelnénk egy emberjelenséget. Nem ráz meg, mert ezt a Heddát nehéz lenne sajnálni.
Kutszegi Csaba: Zsenik A zseniben
Tadeusz Słobodzianek: A zseni / Katona József Színház -
Egyébként gyanítom (ez most egy álnaiv attitűd részemről), hogy nekünk nem a sztálini diktatúrával van (vagy nincs) különleges bajunk, hanem általában a múltunkkal.